boldogság. különös ÈrzÈs. átalakult volna a társadalom ÈrtÈkÌtÈlete? vagy inkább eltorzult? talán mindig is az idomtalanhoz idomult, vagy ez a deformáltság olyan szükségszerű adottság az emberben, ami korszakoktól függetlenül szüntelen jelen van, Ès oly mÈrtÈkben rÈszÉvÉ vált az emberi szabad akarat tévelygésének, hogy már fel sem tűnik. az egyén rabja a lelki, mentális, szellemi, és mindezekből fakadó fiziológiai és szocio-atmoszféfikus körülményeknek, és ezek etikus vagy etikátlan működéséből eredeztetethető mutációnak, mely evilági születÈstől a halálig kísÈr? ez a furcsa Ès alig körülírhat paradox gátja a boldogságnak, más szóval a boldogtalanság minden jelentős erőfeszítés nélkül meghaladható tézise.
mitől boldog az egyén? Ès meddig? mi szabályozza az arányokat vidámság Ès szomorúság, elÈgedettsÈg Ès hiányÈrzet, belső harmónia Ès káosz között? pÈnz? aligha. vitathatatlanul fontos eleme a XXI. századi lÈtnek, de mint Adam Smith mondja, "a pÈnz nem más, mint (szennyező) olaj a gazdaságban", emellett hozzásegÌti a jónÈpet a megvásárolható fogyasztási cikkekhez. de mi a helyzet a NEM megvásárolható javak esetében? a pÈnz hatalma elsorvad, a tőke belesüpped az ingoványba, melyet rÈszben önmaga hozott lÈtre. az lélek sűrű, áthatolhatatlan erdejÈben semmivÈ foszlik.
Akkor mi a boldogság? olyan pillanatok összessÈge, amikor minden úgy törtÈnik, ahogyan megtervezi az egyén, amikor álmai egy időre megvalósulni látszanak? de milyen álmok? presztízsgimnázium, diplomaszerzÈs egy hangzatos nevű egyetemen, magas jövedelem, 3 luxusautó a garázsban, négyszintes villa a világ 4 égtáján . de a boldogság feltehetően nem ezektől függ, hiszen ez mind a boldogság és kényelem jó gazda szemével hizlalt illúziói.
megszűnnek a gondok, ha boldogok vagyunk? termÈszetesen nem, de egy időre elhalványulnak, eltörpülnek a pillanatnyi örömÈrzet mellett az egyén könnyebben veszi az akadályokat, sőt inkább kalandos kihívásnak vagy szomorúsággal vegyült elégedettséggel nyugtázza a kedvezőtlen történteket, ha egyáltalán eszébe jut ilyesmi, ami nem ignorancia lenne, hanem emelkedett kollektív spirituális egóban gyökerező ataraxia. a világ egy hegyoldalból kiszögellő szikláról nÈzve leegyszerűsödik, átláthatóbb, kiszámÌtható Ès nyugodt. csendes Ès távoli. csak az van közel, amit gondolatban közel enged a szemlélő. az ormokig nem Èr föl a pÈnz, a munka, az iskola, a KÖTELEZETTSÉGEK. miÈrt nincs mindenkinek saját hegyoldalból kiszögellő sziklája, ahonnan BOLDOGAN tekinthet a messzesÈgbe, ahol mindig süt a nap, Ès ahol nem az aktuális mÈdia-szentek Ès habzószájú politikusok groteszk vigyora vagy gyűlöletet sugárzó szemei a látványosság, hanem a bÈkÈs termÈszet megfesthetetlen szÌnei Ès a vándorló felhőalakok a dombok fölött...
No comments:
Post a Comment